Tibeti vajas kávé Önöknek.

Leslie L.Lawrence könyveiben sűrűn emlegeti ezt a kávét és teát is.

De,hogy hogyan alakult ki ?Egy kis leírás Önöknek.

Tibetbe különleges úton jutott el a kávé és különleges módon is készítik. Az ott élő emberek hagyományosan mindig is tea-élvezők voltak, hiszen a Himalája oldalában teremnek a világ legjobb minőségű tealevelei. A hideg miatt a teát ott vajjal főzik és sok cukorral, sűrű tejet is öntve hozzá.

És hát pont itt, a tejnél kezdődik a tibeti kávé története… Ázsia legmagasabb hegyeit ugyanis a szarvasmarhára hasonlító jak nevű állat lakja. Vadon él, néha 5 ezer méter magasan is. Pont ott, ahová a buddhisták a kolostoraikat építették. Így a lámák főleg jaktejet isznak, de megeszik az állat húsát, sőt még a szőrét is hasznosítják..
Évszázadokkal ezelőtt a távolra merészkedő buddhista szerzetesek rábeszélték a török szultánt, hogy a jak hosszú, selyemszőr farkával díszíttesse a birodalmi egyenruhákat. Azóta a török pasák tibeti jakfarokkal ékesítették öltözéküket! A török szultán udvarába eljutó tibeti lámákat viszont Isztambulban megkínálták kávéval. És képzeljék, ízlett nekik…

Úgyhogy a jakfarokért kávét kértek cserébe és hazatérve pont úgy készítették azt el, mint a teájukat. Sűrű vajat tettek a pohár aljára, cukrot is szórtak hozzá, és forró vízzel “megnyújtott” kávét öntöttek rá. A vaj felolvadva, olajossá tette a kávé felszínét, így a buddhista lámák friss borsot is őrölhettek rá. Azt ők nagyon szeretik! A borsdarabkákat fenntartotta a kávé felszínén a vaj, így az ital nem lett csípős csak különleges illatú.